Az idő körei. Összegyűjtött versek. Bukarest–Kolozsvár, Kriterion, 1999. (Balázs Imre József bevezető tanulmányával)


Balázs Imre József: „Ki emlékszik a holnapi napra?” [pdf]

REGGELTŐL HALÁLIG (1966)

Föld csillaga
Egyszárnyú madár
Ének három hangra
Tavasz
Emléktelenül
Reggeltől halálig
Álom a történelemben
Derkovits-kiállításon
A Ţuculescu-kiállításon
Gondolatok Anne Frankról
Űrhajósként, magányosan
Józanság
Ki-ki hazamegy
A fehér tó városa
Szigorodó-szemű
Gondolkozz el velem!
Ítélet
Tutajon
A mozdulat csak úgy szép
A történelem tenyerén
Vers énekhangra, fűrészsikoltásra
Éneklő kukoricás
Fák között üvegutakon
Szivárvány
Vigyázó
Villanó
Repülőzúgásra
Krumplivirág
Gyermekek a rendelőben
Kórházban
Napraforgó-derekú
A nyomor nemzetközi nyelvén
Emberi hangon
Jajgató
Altató
Sárkányeregető
Villogó
Szerves szomorúság
Kinga
Temetés Tulcsán
Vendéglőben
Híd
Suceavai freskó
Ballada
Lifteslány
Két nő
Cinizmus?
Hóember
Mozi után
Kirakat
Késsel – kenyérrel
Hajnal
Hold
Színek
Fájdalom
Dal
Mámor
Dialektika
Szégyen és szánalom
Változatok siratóra
Ennyi
Átkozódó
Egyedül
A leány, aki virágot lépik
Zöld április
Mondóka
Zöld..
Tűnődés tavasszal
Április
Arcképvázlat
Táj
Védtelenül
Egyetlen mozdulat
Kilenc-halál ballada
Alkony
Tánc
A dombon napraforgótányér
Csend
Illúziók nélkül
Kit szemedbe sírtam
Villamos-döcögésre
Félelem
Hajnalban
Két vers
Augusztus
Étellel, csenddel

TŐMONDATOK (1968)

Előszó
Dobverő
Tőmondatokban
A gondolat útja
Égrekiáltó
Elnehezülve
Kései végvári ének
Hangtalanul
A lélek hajnali vízesései
Többes számban
Szorítóban
Szélben
Harangszóra
Kórházban
Máglyafüst
A bohóc
Visszhang
S.O.S
Dadogni kezd a képzeletem...
Kőmíves Kelemenek
Az ötödik fal
Dal
Átalvető
Avasi tánc
Csendélet..
Kövirózsa
Balta Albă
Kút
Sírfelirat
Nocturno
Dobrudzsa
Kiáltás
Csikorgó
Arccal a sárban
Akik csak páncélban tudnak járni
Aki az asztalt kigondolta
Közösség
Helyette
Bekapcsolta az aznapi halált
Piramis
Ének
Béke
Három hangra
Veled vagy nélküled
Ikerdió, kamillavirág
Telefon
Csenget a világ
Minden elmondhatatlan
Nem tudom, milyen a krokodil szája kitátva
Mibe döglök bele?
Farkast űzöl szemem mögé
Szó
A mondat folytatása
Levél helyett
Ballada
Kenyér
Mosónők
Sirató
Virrasztó
Felgyújtott földeken
Menekültek

  ŰRLAP(1973)

Leltár
Dombok
Nap
Szél
Kendő
Kisváros
Emlék
Csendélet serpenyővel
Otthoniak
Táj béke előtt
Nosztalgia
Elsüllyedt föld
De profundis
Boszorkánybajusz
Táj WC-ülőkével
Néni tükör előtt
Lila tapétán a néni
Hajnal késsel
Lakodalom
Terepen
Kiskatona
Villamosban
Nyugalom
Pillanatok
Ősz
Hétfő, kedd, szerda
Ez van
Szombat
Így
Kísérlet
Költő késsel
Dal
Csend
Fehér
Révület
Itt vagyok?
Vaságyon
Túl sokat álmodunk
Temetés hétköznap
Őrült költő?
Visszhang
Hátráló
Apokrif
Ítélet
Kettészelt házban
Hajnal
Robbanás előtt
Láncreakció
Máglya
Hétköznapok
Péntek
1 x 1
Song
Ami engedélyeztetett
Küszöbön
Fiókok
Tintafoltok
Szertartás
Fölfedezők
A süllyedő Atlantisz partján
Tűzkoronával I
Tűzkoronával II
Mennyei felvonulás
Rekviem
Spirál
Zárójelben
Kettős
Visszáján
Fordított
Végül
Mint a világ
Fúga
Mese
Álom
Hold
Harang
Fény
Pietà
Szemmelverő
Ráolvasó
Űrlap

ZUHANÁSOK (1978) –

Oratórium három hangra

A MONDAT FOLYTATÁSA (1978) ...  

A kígyó
A jámbor ördög
A mindenevő
Valaki
Asszony
A szobor
Itt

KETTÉSZELT MADÁR (1978) –

omlik az emlékezet
a csönd visszhangja
a nemlétező szem
belekövesedve a fejfák idejébe
csontvázak a kirakatban
a föld a meghámozás pillanatában
a levegőben vízszintes halál
az árulás végtelenre hatványozható
egy homlok és egy vércsepp
védtelen vágy
hány halállal mérik az időt
megbicsakló mondatok
fenn a fájdalom
gyermekeink szerelem kiskatonái
egyik fájdalom mint a másik
befagyott szemek
alulírott fájdalom
fejfák a fejekben
a történelem tárgyilagos
rímek csikorognak
hullarablók kirabolt halál
halálfogytiglan életreítélve
elütött életek kiterítve
homlokod napfogyatkozás
életed kitakart halál
köztetek kezdő halott
a megkövült anya
kőháborúban
az ismert haláltól az ismeretlen élet felé ...
a feltámadás ma is elmarad
homlokunkon lemegy a nap
szárazvillám a szemekben
a csontjainkban lapuló félelem
mosoly a múltban
itt vagyok hát halálraszántan
a belső száműzetésben
nap hold vakablak kitárva
szálegyedül
akire mindig számítani lehet
csonttáégett fájdalom
társtalanul többesszámú halálban
a halott földgömb
a nap feje fáradtan lebillen
hiányodban léptek sokasodnak
a földöntúli táj befogad
a legenda a levegőben megáll
számonkérik majd minden szavunk
a virág aki kinyílóban
békeidőben bevonulunk
átlátszó álmok
kezedben pofozógép
talpad alól a térkép kihull
a csend konok
ez a cella amit kimértem magamnak
villannyal vallatnak a falak
belépett a vak halál
a föld arcára rászárad a vér
könyörgés nélkül kegyetlenül
a lét alján
hullámzó visszhangban
csak a szó virradata a csöndben
míg össze nem törnek
meglátogat a kegyelem
Mária
fiát az anyja ölében tartja
Mária alszik
mélyhűtött szerelem
a szűzanyácskák szegények
három madár égen jár
diófának három ága
földnek tenyeréből ki vétetett vala
éjfekete éjjel
fekete menyasszonyok sorba
verítékben fázva fázunk
liftbenszorult kismadár
az a sapka
játékaiddal játszanak
csak néhány szeplő
a kiskutyád akit nem láttam soha
mintha én kiáltanám szerte a szavaidat ....
itt hát a halál
kezdetben vala árvízháború
sebesült szemek a század lövészárkaiban ...
ledöntött fákkal lép az ember
hullafoltos hazák
csak az a kisszék lenne még
a kő a hó és a fenyőháború
szerelemből kifogyhatatlan
magam gyötretése
az idő időtlenségbe veszett
ítélj meg engem istenem
árva madár csak szárnya van
lélegzetedben éltem
mint aki halálba készül
itt laktok nálam ketten

SZÁMŰZÖTT SZIVÁRVÁNY (1980)

Dózsa testével megétettek
átlyuggatott kabátban a lélek reszketése
napraforgó arcú szerelem
senkiföldje kívül-belül
mennyi zsarolás kisfiúszemekkel
mutató nélküli vekkerre célzott
távirányított lelkesedéssel
nem én vagyok beteg – a világ!
betöltöd testeddel a tengert
micsoda csapda hogy valóságos
a túlsó parton az ártatlanok
a másik ének a testünkből kilépett
bőrünk börtönében
a halált daráló gépezetben
még megrebben az átlőtt gondolat
elmeszesedett erekkel fiatalon
bombatölcsérbe zuhantál csupaszon
az ajtót senki sem csukta be
az idő elmúlik veled
fiaink virághavas bőre alatt
önkioldó exponáló
a piros szegfűt ablakba állították
őrület ellen mítoszt és legendát
semmit sem tudtok a félelemről
koronatövis kihagyult ikonokon
a forrás a szájadon kicsörtető
kultúrkocsmákban bujdosó
ököllel szétvert csendőrlaktanyák
nem! a vers nem vigasz –
félünk a holtaktól pedig önzetlenek
és mégis kúsznak szavaim előre

aki tátogó halak között

már megint arra ébredek
a szél a víznek nem felel
fejem nyakamra visszavarrom
aki lábon hordja ki a halált
testvérem kezét is lenyiszálták
betegségből betegségbe
kibújt a rab a rabruhából
a szerelem szájából kifordul
halántékunk alatt a beültetett
nem tudok aludni - barátaim
az orvosnő az úszó mentőautón
kékpettyes köpenyben fekszik ...
nagy eső támad ahogy nézlek!
az őrült pálca a földre mutat
a rabszeműnek már a fal repedése is
lejárt a fejem – visszavonják
a csend térképe a vízmosásos arcokon ..
egymásbanőtt kezeink
hiába ázik be a telefon
az otthoni arcok felszaggatott útjain
hajszálanként földreszegezve
már attól félsz hogy a te szemeddel
hazám küszöbére lökve
a festett képen piros tehénke
megrendezett földrengések bőrünk alatt ..
szerelem színébe öltözötten
testünk és otthonunk csak terep már
radar-reggelek lehallgatott éjszakák
minden képeslap feljelentés
nincs menedék
válassz magadnak csalánt vagy csalánt! ...
senkim sincs csak a hazulról jövő hírek ..
idegenbe halál elől se!
hát nincs hazám csak várak városok
bőrünkbe befalazva
szaporodnak a szép szavak szaporodnak ..
az igazi szó növekszik mint a fa
támadj fel földi nap támadj fel!
a kezek mindig újranőnek

bevakolt ég alatt
föld felettem ég alattam
almafán utolsó alma vagyok
két lábon lépkedő ballada vagyok ...
határátlépő szerelem vagyok
küldj a föld alá nagykövetnek
rád gondolok és kinyílik az ajtó
lassan már csak kiadhatatlan
édes tejedet kiköptem számból
testvérem minden repülő
holtan születtem s élni tanít az ég
arccal a nap felé alszom én is mint a holtak
háború testvére anyám
örökké úton lángoló motorok között
egy földgömböt és egy koporsót
számon kérem a halottakat
meggyaláztak névtelenül
a holddal együtt elfogyok
állok meggörnyedt sírom előtt
nem én füstölök eltérített vonat
temetővirág vérével élek
felkötnek vagy meggyaláznak
katonák erőszakolják meg a földet
a megnyílt földben tenyerek
kivégeztek és túléltem a halált
épül a lélek s összeomlik
megélem veled a holnapot
három határom hűségem hazám halál ...
a föld alól jövök nem süt a föld alatt a nap

LÓDENKABÁT KELETEURÓPA SZEGÉN (1983) ..

 

lódenkabát Keleteurópa szegén
ez a nyár dögtáviratokkal ...
nézd ezt a sivatagot
mert nincsen immár se sötétség
neve neme foglalkozása stb
lábnyomunkban kialszik a fű
mert fuldoklásunk szenzáció.
lángoló hóban mezítláb
föltámadunk lám sírva aprópénzzel a szívében
van aki csak szabadban tud beszélni
térkép tenger nélkül
kioltották a szemem
sortűzzel jövök szerelemmel
mióta elmentél mindig este van
ágyékomra odaszegezlek
karácsony van kopaszra nyírom koponyámat
rabruhában a szerelem
szájad szélén kökény a vér
föld alatt szeretkezünk
földdé taposlak
vasalót rázok a Körúton
éretted én letérdelek
hajad fehér és fekete
szerelemre kiéhezetten
a fájdalom már földig ér
megvámolt testemre tetoválva a jel
gombnyomásos életveszélyben
mert a remény a feketerigó
mert pontosan fogalmazok
történelemre ágyrajárók
három napja és három éjszaka
kivéreznek a versek is
fáradt arcodon a ránc felragyog
fáradt szemed földszínű
úszik a fateknő az árban
mint aki idegenből jött meg
hétfő van ez a mi napunk
elmentél jaj messzire mentél
látszólag a te jegenyéid
útjelző táblák közt eltévedve
félelem hadifoglyai
embereket vagy népeket
mikor a csont zabálja a földet
mikor már árnyékát keresi az ember
mert nyelvünket kificamítják
karom véalakban hosszan húz haza
megy a dombon át gumicsizmásan az asszony
ül az asszony a fapadoson
vödörbe rejtette az asszony az urát
szekrény tetején a zsoltár zsoltárban a fénykép
ikerpár guggol egymás mellett
tankok tébolyában megszületik
átkúszott a határon tizenkét évesen
remegő lábbal az anyja előtt
a lövészárokban lassan kúszik
a kettéhasított szobában
fiam mondta nagymama a falnak
zabiverset szülve szalmazsákon
egy éve már hogy értelem
aki senkinek se kellek
határátlépés minden versem
megvették a nevemet
olyan lenne a megszületésem
mostmár mindig így
mostmár mindig névtelen
hát ennyi vagy
eltékozoltátok a szavakat
lesünk a kémlelőlyukon magunkra
úgy írok mint a halálraítélt
hullik a hajnal mint a haj
kék körtefény vakít
gyanakvó gerinccel
szobám lassan benépesül
árokba sáncolt szemekből
végtelen nap végtelen vonat
hová kísérem magamat
lejárt óra a szemem
leltára lelkiismerete
úszik a fiú a füstben
legjobb lenne hazamenni
fűrészporhavazásban
árva az Isten árva
ne támassz fel Uram
gyáva vagy Uram gyáva
magunk vagyunk meg ne segíts
én Uram Istenem
milyen lehet a szerelem
tál szerelmet sem löttyintsz
kikötöttél Uram minket
hányszor meghaltál Uram
semmink sincsen az is sehol
vedd el Uram amit adtál
ne mondd Uram hogy jónapot
jönnek a buldózerek
miért mosolyogtál
valék sirolm hitetlen
házad sincs már Istenem
számonkérlek Uram
hallak Uram hallak
Uramisten mire mentünk
Istenem zsoltárom
verd meg Uram aki nincsen
Énistenem elpártoltál
ne hidd Uram ha meghalok
kitelepített Jézus
hová meneküljek Uram
nem tudsz tarlón járni
jönnek a vagonlakók
albérlete sincs annak
behavazott hadak útja
rongyszőnyeg a glória
Siratófal
Te vagy az élő én a holt

VIRÁG A VÉGTELENBEN (1963) ....

Hajnali kiáltás
Délután a telepen
Építkezés
Állványok fölött
Elégia
Így élni mindig
A bukaresti falumúzeumban
Konstancai sikátor
Török lány a cellulózgyárban
Festők az iskolában
Vers egy kékiringóról két változatban ...
Sipos Katalinnál Sámsonban
A sámsoni óvodában
Öregasszony
Árva
Színésznő
Prospektus-vers
Lakótelep
Új ház
Új lakók
Neonfények
Tűnődés
Hangok
Ág
Minden asszonyok éneke
Szombat délután
Hangulat
Szerelem
Négy virágének
Szavak helyett
Két miniatűr
Szerelmes vers lila éggel
Csillagaimtól szemedig
Madár csőrében virág
Fényképek
Családi ház
Vitrin
Korszerűtlen alázat
Nagyanyám
Csecsebecsék
Születésnapomra
Rózsafüzér
Gyermekkorom – háború
1942
Vonatok
Kedden este
Háború után
Leheletnyi béke
Kérlelhetetlenül
Vers a törvényekről
Eretnekek
Mai ének Leninről
Meztelenül
Elégia a holnaphoz
Hétszirmú vers
Negyven év
Távlat
Belső gyarmatokon
Itthon a világban
A jövő tájain
Szabó Lőrinc olvasása közben
Vízió három tételben
Boldogság-ének
Ősz
Kék vers
Virág a végtelenben

KÖTETBEN MEG NEM JELENT VERSEK (1964–1982)

Az idő körei [pdf]

Életünk kék íve alatt
Szombat este
Szél
Oxigén
Ha nem lett volna templomdúlás
Mozaik
Dombok
Az idő körei
Fohász
Rend
Fasizmus
A megszakadásig
Alapállás,
Kapu, Nap, Asszonyok
Vers
Nosztalgia?
Ballada arról, aki
Csendélet
Táj
Remény
Ami van
Csipke
Kultúra
Kövek
Napok
Kettévágva
Dialektika

Szilágysági Szent Johanna[pdf]

Még egyszer – Didó és Aeneas.
Fuldokló hajó
Lefejezett hajnal
Szilágysági Szent Johanna

Sirató[pdf]

Utolsó levél Szilágyi Domokosnak
(már fél tíz van...)
Utolsó levél Szilágyi Domokosnak
(elárvult utolsó poharad...)
Sirató
Csoóri Sándornak
(ha várni kell hát várok...)
Csoóri Sándornak (kaparj engem...)
Egymásban bíztunk eleitől fogva

Gyalogmadár [pdf]

Hitvallás
Gyímesi keserves
Mi
Zsoltár
Földi feltámadás
Árva aszfalton
Hazatérés
Szerdán szerelemmel
Marsbéli menyasszony
Földfogyatkozás
Aranyvasárnap
Csendélet
Vakkút
Nincs már szavam
Képeslap
Családom: dolgos kezek
Gyermekkorom leégett ajtószárnya
(halál postása ...)
Anonymus
Mérgezett rózsa
Havon delelő rózsa
Petőfi lovai
A tanú vallomása
Gyalogmadár
Hat madár húz el nyugatra
Ablak
Csendélet macskával
Felsőbbrendű rózsaszín szappan
Groteszk
Tankönyv
Már megint idegen valaki
Vezess haza
Neked dagasztok álmomban kenyeret ...
Hazahoztalak
Ha egész arccal jönnél
Viselem arcod
Nyár
Szemeidet fordítsd reám
Hol vagy Magyarország
Kiűzetés a szerelemből
(kigombolt ingben...)
Csajkában a férfikor
Végrendelet (hazátlan leszek...)
Végrendelet (Az ének ugyanaz...)

Öt ujjam ötfelé kiált [pdf]

napóra:
kéz bádogcsuporral
a kékiringó kihallgatása
a kékiringó bealkonyul
kezedben feltámad a rózsa
az áldozat kakasmandikó-kék szeme
virágok ellenforradalma
virágokra vizel a bolond
keserűlapi a számban
olcsó cipőbe fűzve a sorsom
bejelentő
elcsuklik a vízirigó
elmozdul a fal
fény lábnyomai az esőben
falragasz
fejünk fölött befagy az ég
a bomba-óra mélyre szállt
hájas békegalambok
szabadnapos menekülésünk
testünk alatt térkép
tetves tábori lapok
szégyenre szánnak nem halálra
sorsod a csönd
rázzuk a vers rácsait rázzuk
behavazott tájkép
csillagkezű vagy
életem eléd kiterítem
háttal az égnek
híd-honfoglalás
isa por és homu párban
kivirágzik a könny az esőben
a megvámolt vers
nagypéntek:
napom kihunyt
önarckép többesszámban
önarckép tájjal
kérdőjellé nyomorodva
kenyér a mi hitünk nem a vér
átlőtt hattyútorok
menekülők hátrafelé
járványos dadogásban
ólomfeltámadás
a csend kihallgatása
csendre ítéltek
fogaink közt félelmetes a csend
hallom a föld szívhangjait
a harmadik
játsszunk halált
a déli harangszó szeret
lassan halok meg lábtól fölfelé
lennék véredben fehér folyó
lótetem mellől
a nap helyén ziháló szíved
utazás a szerelembe
ütemes tapsban védtelen
vakírás
aki éhes csinál csodát
bölcs a szamár tövist harap
mintha idő nem is lenne
március
Mikes
méhedből kilöktél hazám ...
az utolsó vacsora elmarad
paranoiás Heródesek
Márta és Mária
Üstökös-óra ketyeg
Heródes nézi a csecsszopókat
tüdődön át az északi szél
katonák szerelme kiégett szalmazsákon
menekülő magzatok
mindennapi békességünk
pasztell
vízszintes káromkodás
hadüzenet a halálnak
itthon
sorozás hóban
sorsunk kettétört zsíroskenyér
száll az otthon
visszhangtalan kút a szám
lépésről lépésre
ingázó bölcsővel
(négy élbányász fekszik négy vaságyon...)
holdba hanyatlik a nap
Ady inni kér
Csont-király
malom a Szamoson
Mátyás lova
a betűkirály
fázik a haza
tenger lennék
öt ujjam ötfelé kiált
határon túl a félkarom
elégia
felakasztom ezt a verset
nagyvíz
torkomból a föld beszél
Európa elrablása

Rácsok árnyéka [pdf]

ítélet már a szerelem is
hó hull homlokodra hazám
lábon rohad el a szőlő
eljött a feketerigó
letörölték a szülőföldet
szemekben pattan szét szemem
a földgömböd is leesett
igazság útonállói
folyik a tej a mellemből kedves
mire megszülöm elvetélem a verset
ki a versből lemeszelt szemekbe
hétfőn van péntek mondja a naptár
gyermekkatonák menetelése
árvizeken át
kukucskáló ablakon át
egymás kezétől esünk el
reszkető lábakkal az ösvény
néz rám egy keréktaposta arc
tüdőbe épített rácsok között
mert értetek már nem tehetek hátrálnak
a szemek lövészárokba vissza
az utak szertemenekülnek
lópatkó és lóhere a homlokon
tilos a test árnyéka is
előbb a Szamos aztán a Maros múlik el.
rácsok árnyéka felkel lenyugszik
szürkeházból sárgaházba
intézetben szalmazsákon
az intézet hosszú pecsétje
derékig érő ház haza?
fia neve ismeretlen
leeresztett hajjal a lány
a sittről jövők mosolya
életmentő engedéllyel
át a hídon a híd alatt
árvízre ütött pecsétnyomó
megcsonkított mondatok
lepedő ládának összevarrva
kislány kezében katonaláda

A KIADÁSRÓL [pdf]

BETŰRENDES VERSMUTATÓ